Miért pont ez? Ha már belekezdek egy
sorozatba, szeretem befejezni is, pláne akkor, ha tetszett is az első
rész. Bár belekötöttem egy-két dologba, összességében megfogott Rob
Thurman világa.
HA NEM OLVASTAD AZ ELSŐ RÉSZT, NE OLVASS TOVÁBB!
Történet: Az első kötet nagy
végharca után fellélegezhetnek a Leandros testvérek egy időre és
életünkben először úgy érzik, hogy a sok menekülés után végre
letelepedhetnek egy városban és kapcsolatokat is kiépíthetnek. New
York-ra esik a választásuk, ahol a nyüzsgés csak az előnyükre válhat,
ráadásul itt több munkalehetőségük van, mint más helyeken. Többnyire
testőrködnek, néha nyomoznak is, hamar híre terjed a "rettenthetetlen"
testvérpárnak az alvilágban, így hamarosan egy nagyszabású ügyet kapnak:
be kell épülniük a helyi vérfarkas falkába, azaz a helyi "maffiába",
mert a Falka főnöke szerint, valaki nem csak a pozíciójára pályázik,
hanem az életére is. A testvérpár alászáll a "pokolba"...
Vélemény: A második kötetet elolvasva
nagyon megszerettem a sorozatot, sőt, imádom! Ami az első kötetben
negatívum volt, itt végre eltűnt, jók voltak a sejtéseim, hiszen az
első kötet botladozásait levedlette az író és egy remek második részt
hozott össze. Nagyon várom már a harmadik részt, mert rossz volt kilépni
Thurman világából, olvastam volna tovább is a történetet. Ha minden
igaz, a harmadik rész idén megjelenik, engem pedig semmi sem fog
megállítani, hogy ne repüljek érte a könyvesboltba.
Az Éjvilágról szóló véleménynél azt írtam, hogy szerencsére nem volt
túl sok szerelem a könyvben, mert néha nem arra kíváncsi az ember, hanem
más érzelmekre is, mint pl. a családi szeretetet, izgalom, stb. Ebben a
kötetben már egy kicsit jobban kiéleződött a testvérek magánélete és a
szerelmi rész, de Thurman-nek sikerült valahogy úgy megoldania a
szerelmi szálakat, hogy megszerettem a párosokat. Érdekessé tette a
kapcsolatokat, már csak azért is, mert mindkét nő/lány saját magában is
egy érdekesség. Plusz pont jár azért, ahogy az író bánt a karakterekkel:
mindkét fiú tisztelettel bánt a nőtársával, férfiként viselkedett, bár
Cal még nagyon fiatal, de felelősségteljesen gondolkodott, Niko-nál
pedig végig megmaradt a privát szféra védelme az egész könyv során,
amitől még "szebb" lett a kapcsolata. Ennyit a szerelemről, mert lassan
többet írok róla, mint amennyi a könyvben volt.
A testvérpárhoz ragadtak a mellékszereplők, hiszen Promise-szal, a
vámpírral és Robinnal, a faunnal közösen dolgoznak, illetve Robin próbál
a kegyeikbe férkőzni, hiszen több száz évet magányosan tölteni nem egy
leányálom, végre úgy látja, hogy barátokat szerzett. Ez a furcsa négyes
kapja meg azt a munkát, hogy kiderítsék, ki is akar ártani a Falka
főnökének, ha ezt kiderítették, akkor nem lenne rossz eltüntetni sem a
föld színéről, de Niko erkölcsössége miatt, csak a munka első felét
vállalják el. Elsőre úgy tűnik, hogy rutinfeladatot kapnak, csináltak
már ilyet nem is egyszer, de nagyon hamar kiderül, hogy olyan dologba
tenyereltek, amit egy életre megemlegetnek.
Bár nem szeretem a vérfarkasokat és az ilyen jellegű történeteket,
mégis kedvencemmé vált a sztori, mert szerencsére Thurman ezt a témát is
profin kezelte.A vérfarkasok itt nem vonzó szexistenek, meg
szexistennők voltak, hanem olyanok, mint a régi horrorsztorikban:
nagyok, szőrösek, hihetetlenül büdösek és rondák, ráadásul vadak is. Az
író egy tulajdonságot hagyott meg a modern vérfarkasokból: az
emberséget. A vezetők befolyásosak, bármikor képesek alakot váltani,
intelligensek, jó érzékük van az üzlethez, elsőre talán nem is tűnik fel
a különbség az ember maffiatag és a farkas maffiatag között. Külön
érdekesség volt, hogy Thurman jól elhatárolódó hierarchiát épített fel a
vérfarkasok között és mint olvasó, egy fura rétegbe csöppenhettünk a
szereplőkkel. A Falka vezére csupa "hátrányos" helyzetű, durván
fogalmazva, korcs egyedekből építette fel a falkáját, ettől voltak
félelmetesek Mindegyik olyan szörnyszülött volt, akit más falkák
kitaszítottak pl. albínó farkas vagy olyanok, akik nem voltak képesek a
teljes átváltozásra, valahol a felénél "beragadtak", ők sem az
emberekhez, sem pedig a farkasokhoz nem tartozhattak a külsejük miatt.
Bodach |
Először a fantasyhoz soroltam Rob Thurman sorozatát, de tévesen, mert
jobban húz a klasszikus horror felé. A vérfarkasos jelenetek között
rengeteg olyan volt, ami már messze volt a fantasytól és inkább
hátborzongatóan reálisnak tűnt, pl. az étkezési szokásaik, legalábbis a
főnöké. Új lények is megjelentek ismételten a lapokon, amikről eddig
csak az Odaát sorozatban hallottam vagy egyáltalán nem is hallottam
róluk pl. bodach, dögevők, succubus. Megint csak ehhez a sorozathoz kell
hasonlítanom a könyvet, mert a felépítése nagyon hasonlít rá. A
bevezető kötet után, amiben a testvéreket és a háttértörténetüket
ismerhetjük meg, a sorozat elindult ugyanabba az irányba, mint az Odaát:
egy darabig a köteteket összetartó főszál háttérbe szorul és kisebb
epizódok kerülnek előtérbe, amik legalább annyira lekötik az ember
figyelmét. A nyitójelenetben éppen egy munka közepén találkozhatunk a
testvérekkel: a helyi vidámparkban elszaporodtak a bodachok (bohócnak
álcázott lények, akik kisgyermekeket rabolnak el, hogy aztán megegyék
őket) és mielőtt egyre több gyerek tűnne el és elszabadulna a pokol, egy
megbízás alapján el kell őket pusztítaniuk. Csak ezután indul el a
kötet főszála a vérfarkasokkal, ami aztán egyre bonyolultabb és
izgalmasabb lesz.
Először amilyen kicsinek tűnik az ügy, olyan nagy lesz a végére.
Valakit meg kell menteniük, aztán kiderül, hogy nem csak egy személyt,
hanem még egyet, elárulják őket, aztán szövetségest találnak,
gyilkolnak, majd rájuk vadásznak megint, keresnek-kutatnak, rohangálnak,
miközben egyre jobban belegabalyodnak az érzelmekbe is. Nagyon
szeretem, hogyha a könyvekben van valami misztikus tárgy, amiért a
hajsza folyik, így szinte ugráltam örömömben, amikor itt is megjelent
egy ilyen.
A karakterek szerencsére fejlődtek és előreláthatóan még fejlődni is
fognak. Cal most már nem volt annyira gyámoltalan, kezdte összeszedni
magát, keményebb volt, talpraesettebb és végre önállóan is tudott
cselekedni és gondolkodni, Niko nem fogta annyit a kezét, elindult a
felnőtté válás útján. Jobban megismerhetjük a többieket is, ezáltal
egyre inkább kialakul mindegyik karakter sajátossága. Bár a köteteket
összekötő főszál egy kicsit háttérbe szorul, nem tűnik el teljesen, mert
egy lépést előrehaladunk a testvérpár háttértörténetében és
körvonalazódik egy nagyobb probléma is. Még egy plusz információ kiderül
a származásukról, ami érdekes, de egy kicsit megsajnáltam Calt és
feltettem a kérdést, hogy szegénykémben még hány fajta gén kutyulódott
össze.
Succubus |
A humor és a fordítás is sokkal jobb volt, mint az első résznél,
kevesebb volt a furcsa szó és több volt a helyzetkomikum. Az egyik
legviccesebb rész Cal-lel és Robinnal volt a succubus kapcsán, azt a
részt többször is elolvastam. Nem csak a humor javult, hanem az érzelmi
töltet is. A vége jelenetek nagyon meghatóak voltak, bebizonyították,
hogy a szeretet nem függ semmitől, lehet egy lény korcs, ijesztő és
ronda, a család akkor is család marad, a szeretet pedig feltétlen. Cal
karakterének legfőbb nyűgje ez, hogy a fiú nem hisz a szeretet
feltétlenségében, nem hisz sem Niko-nak, sem annak, ha egy lány vonzódik
hozzá. Ez a probléma tette széppé Cal szerelmi szálát és adott
mélységet a vége jelenetnek.
Auphe (Cal ezek után is megdobogtatja a szíveket?) |
A legtöbb történetnél nem szeretem, ha hemzsegnek a különféle lények,
de itt olyanokból lehetett csemegézni, hogy a fantasy rajongónak
csoroghat a nyála: faunok, vérfarkasok, succubus, auphe, bodach, troll
(igen, a kedves kis Troll ismét szerephez jutott), vámpír, dögevők. Itt
nem összekuszálták a világot, hanem teljesebbé tették és ezért imádtam
az egészet a humor mellett.
Összességében: hol van már a harmadik rész?
Miért olvasd el? Mert egy
nagyon jó sorozat lesz belőle, amit kár lenne kihagyni, főleg az Odaát
rajongóknak és az urban fantasy szerelmeseinek. Thurman úgy ábrázolja a
különféle lényeket, ahogy azt kell, nem csinál belőlük nyálas,
metroszexuális, bambuló idiótákat. Világának hangulata sötét, de egyben
nagyon humoros és könnyed.
Miért ne olvasd el? Ha
szerelmes ifjúsági fantasyra vágysz, azt nem kapod meg ettől a könyvtől.
Ha nem szereted az Odaát sorozatot, ezt sem fogod annyira kedvelni,
mert nagyon hasonlít rá.
Ui.: köszönöm a szerkesztőnek az igényes munkát, a szöveg végre nem hemzsegett a hibáktól.
___________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Karakterek: 6/5 pontból
Kedvenc: Cal, Robin, Nyúzó és Zúzó, Promise (a végén még felsorolok mindenkit XD)
Tetszett: a könyv világa és hangulata, a rengeteg fejlődés az első kötethez képest.
Nem tetszett: -
Kiadás: Tuan Kiadó, 2011
Oldalszám: 316 oldal
___________________________________________________________________________________
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése