Miért pont ez? Sok oka van, néhány ezek
közül: borítómániás vagyok (bár az eredeti jobb - lentebb), a "sír" és
"vámpírvadász" szavak előrángatták a horroros hangulatomat, vadászom a
vadászos sztorikat, illetve Molyon még kihívást is találtam hozzá.
Történet: Főhősnőnk,
Catherine Crawfield félvámpír, de születésének története nem
romantikus. Az édesanyját annak idején megerőszakolta egy frissen
átváltozott vámpír, Cat így fogant meg. Születésének körülményei miatt
gyűlöli a vámpírokat, annak ellenére, hogy ő is részben közéjük
tartozik, de hogy mindezt fel tudja dolgozni öli őket már egészen fiatal
kora óta. A sors úgy hozza, hogy összefut Bones-szal a vámpír
fejvadásszal, akiben emberére talál és hogy kimásszon a slamasztikából,
elfogadja a vámpír ajánlatát. Cat segít neki egy csapat vámpírt
megtalálni, akik elég sok bajt okoznak, Bones cserébe segít Cat-nek
megtalálni erőszaktevő apját. Az üzlet megköttetik és innentől kezdve
minden egyre bonyolultabb lesz kettőjük számára.
Vélemény: A könyv olvasása közben nagyon
ingadozott a szeretem-nem szeretem érzés. Voltak benne részek, amik
rögtön megfogtak és szívemhez nőtt a történet, illetve a karakterek, de
volt olyan is, ami nem tetszett benne. A végére érve az összhatás
viszont jó lett és mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.
Egy sorozat bevezető kötete lévén teljesítette a hozzá fűzött
reményeket. Az első részek célja ugye az, hogy belekóstolhass egy
nagyobb világba, amit majd szépen lassan felépít az író/írónő és hogy
megnyerjen magának. Ez sikerült is, pedig volt pár olyan pillanatom,
amikor egy időre félre akartam tenni, de most már örülök neki, hogy
inkább befejeztem, mert a fentebb említett célt elérte nálam az írónő.
Cat alakjára rávetült az Anita Blake imádatom és ez először rontotta a
róla kialakult képemet, de utána igyekeztem elvonatkoztatni, hiszen nem
másolásról van szó, ráadásul a két csajszi különböző karakter.
Mindketten badass nők és már ezért nagy kedvencek, szeretem, ha a nő is
tud erős harcos lenni, nem csak sütit sütni, plázázni, meg feltartani a
cselekményt, mivel őt kell megmenteni, mert szerencsétlenkedik. Cat egy
belevaló nő, aki még az elején a szerencséjének köszönheti, hogy
sikeresen öli a vámpírokat, hiszen tanítója még eddig nem volt. Nem is
tudott betéve mindent a vámpírokról, csak a személyes tapasztalataira és
a gyűlöletére tudott támaszkodni. Szexualitásának negatív
háttértörténete is kulcsszerepet kapott, hiszen a későbbiekben
jelentősége lesz/volt, nem pedig csak a karakterizálásban volt szerepe.
Mondhatnám azt is, hogy a könyv legelején csak szuperképességek
lenyomatával megajándékozott átlagos és elhagyatott nő volt, míg a
végére már igazi kemény és profi harcos lesz.
Egy szokásos gyilkolós estén véletlenül beleszalad Bones-ba, őt akarja
eltenni láb alól, csakhogy Cat nem tudja, hogy a férfi annak ellenére,
hogy vámpír nem olyan, mint a többiek, fejvadászként éli az életét és a
főgonoszok egyikének nyomában van. A jelenet csavarja, hogy mind a
ketten meg akarják ölni a másikat, de végül egyességet kötnek, amit
fentebb már leírtam. Az egyesség egyik legfontosabb része, hogy az
elapátlanodott Cat egy mestervámpír tanításait élvezheti a fajukról és
nem csak jól tudnak együtt gyakorolni, hanem Bones megtanítja őt a
harcra is. Cat végre nem érzi magát annyira csodabogárnak és a létezése
miatti bűntudata is enyhül egy kissé, ahogy egyre inkább észreveszi,
hogy Bones elfogadja őt úgy, ahogy van, míg Cat édesanyja folyamatosan
ráerősít erre a bűntudatra, mintha a lány is tehetne arról, hogy ő
félvámpír.
Egyébként Cat édesanyja számomra elég negatív karakter volt, annak
ellenére, hogy el tudtam képzelni, hogy milyen borzalmas lehetett neki
átélni, hogy megerőszakolták és ő meg is szülte az erőszaktevő
gyermekét. Meg tudtam érteni a vámpírok ellen irányuló gyűlöletét és azt
is, hogy ha akarja, ha nem, a lánya mindig eszébe fogja juttatni az
eseményeket. Mégis volt bennem egy ellenérzés is iránta és nem csak
azért, mert a történet is azt sugallja, hogy egy kissé negatív karakter,
hanem azért, mert nem értettem egyet a nevelési módszereivel és
számomra a lánya iránti szeretet is furcsa volt. Ha most a vámpíroktól
eltekintek és belegondolok, hogyha velem történne ilyesmi, én szinte
megfojtanám a gyerekemet a szeretetemmel, mert sajnálnám őt, hogy milyen
volt az apja. Ehelyett Cat édesanyja szinte csak akkor veszi
emberszámba a lányát, ha sikeresen tért haza egy vadászatról és szinte
semmi más nem érdekli Cat életéből, csak az, hogy: ugye kislányom megint letéptél ma egy vámpírfejet? Kimondatlanul pedig ott lebeg a levegőben, hogyha nem, akkor nincs kaja és alvás, nyomás vissza vámpírt ölni, addig haza se gyere.
A nagyszülők is rátesznek egy lapáttal erre a nyomásra, mert ha nem
ezek a körülmények állnának fenn, akkor is nehéz lenne őket elviselni a
maradi nézeteik és piszkálódásaik miatt. Nem csodálom, hogy Cat végül
elköltözik.
A családi háttere adja a konfliktusok legtöbbjét, ami szerintem
köteteken át fog ívelni, hiszen Cat egyik fő életcélja, hogy megtalálja
az édesapját és megtorolja születésének körülményeit. A kisebb harcok is
ebben segítik, hiszen harctudása egyre jobban fejlődik, míg a gyűlölete
stabilan megmarad.
A könyv közepe felé kicsit unni kezdtem a történetet, illetve
vontatottnak éreztem, mert az elején már az egyesség során felvetődik a
fő szál problematikája, aztán mintha egy kicsit hűlni hagyná az írónő
ezt a szálat. Edzés, edzést követ, kisebb harcok és napi rutinfeladatok
váltják egymást, Cat visszamegy az egyetemre és bár vannak a főszálra
utaló epizódok egy kissé lassan adagolta őket. Úgy éreztem, hogy a
történet elején "beharangozott" színvonal zuhanni kezd, szexjelenet is
bekerült ide, hogy egy kicsit bonyolódjon a helyzet és kezdtem
megijedni, hogy tele lesz tömve ilyenekkel a sztori. Valahogy nem
vágytam még egy pornós könyvre, néha abból is megárt a sok. A könyv
utolsó harmadában viszont olyannyira felpörögtek az események és olyan
csavarokat tartalmazott, hogy le a kalappal, ez mentette meg számomra az
egészet. SPOILER! Megjelenik
a rendőrség, hogy egy kicsit beleköpjön a levesükbe, majd egyre
közelebb jutunk a főgonoszhoz és kiderül ki a csendestárs, aki nagy
mértékben mozgatja a háttér szálakat, aztán megjelenik az FBI is,
ráadásul az a részleg, ami a természetfelettivel foglalkozik és innentől
engem már megvett az egész sorozat. SPOILER VÉGE!
A stílus néha sántított egy kicsit, a kezdeti vagányságból néha átment
közönségesbe, de ez az én egyéni problémám, mindenkinél máshol van az a
határ, hogy mikortól tetszik neki egy beszólás és mikortól zavarja.
Cat-et még most sem zártam annyira a szívembe, mint más karaktereket az
első köteteknél, de nagyon érdekel és kíváncsi vagyok a történet
folytatására. Benne van a levegőben, hogy kedvenc karakter lehet belőle.
Bones-t is nagyon meg tudtam volna kedvelni, de valamiért nem sikerült
még annyira. Talán az első benyomás nem tetszett róla, van egy autós
jelenetük, ahol egy kissé közönségesnek és utálatosnak tűnt számomra.
Ugyanolyan elítélendő és megvetendő vámpírnak láttam, mint akiket eddig
Cat gyilkolászott és nagyon lassan ment az, hogy a véleményem
megváltozzon róla. A későbbiekben pedig a kemény vámpírt nagyon esendő
embernek és egy kissé túlzottan romantikusnak találtam. Emiatt úgy
éreztem, hogy a könyv végére, az egyik végletből átjutott a másik
végletbe a személyisége és eldöntetlen maradt számomra, hogy kedvelem-e
vagy sem.
Piros pontok járnak a harcjelenetek miatt, a történet miatt és azért
is, hogy nem volt telenyomva szexjelenetekkel, amik lassították vagy az
egész történetet kitöltötték volna. Pont annyi volt benne, amennyi
kellett és megvolt az értelme. Nem csak a karakterek kapcsolatát fejezte
ki, hanem egyfajta személyiségfejlődés is volt.
Viszont jár pár fekete pont: félúton voltam a sírhoz, akárhányszor
Bones szájából kibukott az, hogy Cicuska. Szójátéknak nagyon jó, bár nem
eredeti, de ez a becenév nekem katasztrófa volt. Személyes probléma,
nem tagadom, de bennem erősen él a sztereotípia, hogy a hidrogénezett
szőke hajú, buta plázacicát hívja a kétajtós szekrény Mackókája
Cicuskának. Sem Bones karakteréhez nem illet ez a becézgetés, sem pedig
egy olyan badass csajhoz, mint Cat. Ezzel már eleve az a gondom, hogy
tőlem távol állnak az ilyenfajta becézések, de ez nem a könyv, sem pedig
a fordító hibája.
Hatalmas nagy fekete pont nálam a szerelmi szál és nagyon sajnálom,
hogy így lett megírva, ahogy. Egy több kötetes, hosszabb lélegzetű
sorozatnál azt várnám, hogy a szereplők közti konfliktust a vonzalom
okozza részről részre, hogy ne csak a főgonoszok miatt aggódjak, hanem
azért is, hogy összejönnek vagy sem. Rengeteg vicces, kétértelmű és
sziporkázó jelenetet hagyott ki ezzel az írónő, pedig ért ezekhez. A
könyv elején vannak ilyen jelenetek, de sokkal jobban vonzott volna a
párosuk, ha több kötetben van szerelmi konfliktus. Így is van, de az már
nem annyira vonz, mivel eleve nem kedveltem meg annyira a párosukat.
Számomra túl gyorsan ellőtte az írónő a szerelembe esést, a férfi túl
gyorsan mondja ki a szeretlek szót és túl gyorsan megy át a kemény
karakter gyengéd romantikusba. A női karakter már később mondja ki és ez
jó, érthető is, de nekem még ez is gyorsnak tűnt. Amikor elhangzik az ő
szájából is a "szeretlek", valahogy nem éreztem azt, hogy már eljutott
idáig, hiszen olyan nagy jelei nem voltak, sőt még a végén sem láttam
azt, hogy annyira oda lenne meg vissza.
Miért olvasd el? Ha szereted a badass csajos stílust, a sötét és véres hangulatot, amit megspékeltek szexjelenettel, akkor tetszeni fog.
Miért ne olvasd el? Ha
nem jön be annyira a szókimondó stílus, mert közönségesnek érzed, akkor
nem lesz a kedvenced. Ha romantikus sztorira vágysz, akkor ahhoz egy
kicsit kevés, inkább az akció van túlsúlyban. Ha eleged van a vámpíros
történetekből, akkor inkább mást válassz.
Ui.: 4 pontot kap a könyv, mert
érzem/hallottam, hogy a többi kötet ennél sokkal jobb lesz, így nem
lenne fair, ha ez is megkapná a max. pontot.
___________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc: talán Cat, illetve az FBI
Tetszett: az alapötlet, a badass stílus, a harcok, a humor.
Nem tetszett: a becenév, a számomra
indokolatlanul túl gyors szerelmi szál, elég lett volna a szexjelenet,
ha már mindenképp feszültség kellett a karakterek között.
Kiadás: Ulpius-ház, 2009
Oldalszám: 416 oldal
___________________________________________________________________________________
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése