Miért pont ez? Édesapám
nagy rajongója volt az írónak, évek óta a polcon sorakoznak az Asimov
kötetek, de engem valahogy sosem vonzott a sci-fi műfaja, csak ha
filmekről volt szó. Egy kedves ismerősöm is nagy rajongója, egy másik
pedig az orrom alá dörgölte, hogy neki megvan az Alapítvány sorozat
összes kötete, aztán hazaérve és feltúrva a lakást rájöttem, hogy én is
birtoklom a köteteket, csak eddig feléjük se szagoltam. A műfajhoz
mostanra már felnőttem annyira, hogy értékelni tudjam, ahhoz viszont még
nem eléggé, hogy egy ilyen "orrod alá dörgölök valamit" dolgot ne
vegyek kihívásnak, így hát belekezdtem a sorozatba.
Történet: Kezdhetném
úgy, akár a Star Wars filmeket, egy messzi-messzi Galaxisban.... A
történet a távoli jövőben játszódik, valami ésszel felfoghatatlan
évezredben, amikor már nem csak kicsiny Földünkön létezik az élet, hanem
az egész Tejút-rendszerben, az összes bolygón. Nem véletlenül hívják a
nagyhatalmat Galaktikus Birodalomnak. A technika fejlettsége elképesztő
(bár az ötvenes években még elképesztőbbnek tűnt, amikor megjelent a
könyv), viszont az emberek úgy látszik, mit sem változtak az évezredek
során. A politika, az emberi butaság és kapzsiság, a mértéktelenség
ugyanúgy éreztetik negatív hatásukat, így a hatalmas Birodalom
hanyatlani kezd, mint annak idején a maják kultúrája.
A semmiből
előtűnik egy tudós, Hari Seldon, aki felismeri, hogy a hanyatlás korába
léptek. Bonyolult matematikai képletek és a logika, valamint a
pszichológia segítségével felvázolja a jövőt a következő harmincezer
évre. Létrehozza a pszichohistória tudományát és mint, ahogy az lenni
szokott egy tudomány születésénél, az emberek nem fogadják el a
létjogosultságát és támadni kezdik, nemcsak az elképzelést, de Hari
Seldon személyét is. Biztos látott már mindenki olyan filmjelenetet,
vagy találkozott olyan karakterrel (pl. autista), aki minden tényezőt és
változót pillanatok alatt figyelembe véve megmondta, hogy pl. egy
ceruza le fog esni pár másodpercen belül az asztalról, mert xy
kinyitotta a földszinten a bejárati ajtót. Így kell elképzelni a
pszichohistóriát is, csak Seldon ezt sokkal nagyobb méretekben művelte.
Egy egész galaxis sorsát vetítette így előre és harmincezer éves
intervallumban.
A probléma ott kezdődik, hogy senki sem
hisz neki, még akkor sem, amikor felajánlja, hogy a segítségével a
harmincezer évnyi szenvedést le tudják rövidíteni csupán csak egy
évezredre. Száműzik a kollégáival együtt egy perembolygóra, ahol
viszonylag csendben és nyugalomban nekiállnak megalkotni a világ
legnagyobb enciklopédiáját, ami kenterbe veri a Britannica Hungaricát
is. A Galaktikus Enciklopédiában rögzítik az összes tudnivalót, amit
csak az emberiség megszerzett az évezredek alatt, hogy a harmincezer
évnyi barbárság ne pusztítsa el az emberi elmét teljesen, maradjon meg
az utókor számára minden tudomány.
Vélemény: A történet elenyésző százalékát meséltem el, hiszen ez csak az alap, ahonnan minden kiindul. Tehát, mielőtt azt hinné valaki, hogy mindent elmondtam, az téved. Amilyen rövid az első kötet, annál százszorta nagyobb a mondanivalója és a tartalma. Miközben olvastam, fel sem tűnt, hogy csak egy vékony könyv van a kezemben, mert hihetetlenül gyorsan történt minden. Az első kötet körülbelül két évszázadot ölel fel a harmincezer/ezer évnyi szenvedésből.
Belecsaptam a közepébe, ugyanis, miután megjelentek a későbbi kötetek,
az olvasási sorrend egy kicsit megváltozott. Elvileg egy trilógiának
készült az Alapítvány, melynek ez volt az első kötete, de később íródott
hozzá két előzmény is és utórészek is. Én maradtam a klasszikus
felállásnál, mintha csak az 50-es években lennék és kihagytam az
előzményeket. De teljesen mindegy, hogy ki hogyan olvassa, hiszen önálló
könyvként is megállja a helyét, ez az egyik nagy érdekessége a
történetnek. Asimov úgy írta meg, hogy teljesen mindegy, honnan kezdi el
olvasni az ember, pillanatok alatt képben lesz, annak ellenére, hogy az
író nem kezdi el Ádámtól és Évától magyarázni az eseményeket. Az első
köteten belül is úgy lettek felosztva a részek/fejezetek, mintha nem is
egy összefüggő történetet, hanem novellák füzérét olvasnánk, aminek egy
közös témája van, de egyik a másik nélkül is élvezhető és érthető.
Nincsenek benne olyan szereplők, akik az első oldaltól az utolsóig
velünk lesznek, hiszen jönnek-mennek a generációk, de mindig van egy
olyan, akit nagyon meg lehet kedvelni.
A történet lenyűgöző. Születtek már hasonló regények és filmek, de
Asimovnak olyan fantáziája és stílusa van, hogy véleményem szerint
utánozhatatlan. Nem nagyon kedveltem eddig a sci-fi műfaját, de neki
sikerült velem megszerettetnie. Pörgős, elgondolkodtató, ízes a stílusa
és még sorolhatnám a szebbnél-szebb jelzőket, akkor sem tudnám leírni,
hogy milyen nagyot alkotott, el kell olvasni és kész.Gondosan felépített
egy világot, egy hatalmas méretű világot, aprólékosan kidolgozta a
politikát, a gazdaságot, a vallást, a karaktereket, mindent és sikerült
neki egy vékonyka könyvbe belesűrítenie két évszázadot úgy, hogy nem
hagy ürességet és hiányt maga után. Egymásután szurkolunk a
karaktereknek generációkon át, figyeljük a politikai csatározásokat, a
harcokat és végigizguljuk hőseinkkel az eseményeket, miközben minket is
az orrunknál fogva vezet az író és szinte pofon vág a végkifejletekkel.
Asimov alakjai csavaros eszűek, hihetetlenül rafináltak és okosak,
nemcsak a környezetüket csapják be, hanem minket is, így újra és újra
képes lenyűgözni.
Azon kívül, hogy izgalmas és nagyon szórakoztató a történet, egyben
elgondolkodtató is és egy társadalomrajz. Nehéz témákat feszeget, amik
mindenkire egyetemlegesen érvényesek. Itt nem az egyén a fontos, hanem
maga a tömeg, a társadalom. Feszegeti a politika témáját, annak
tisztaságát vagy nem tisztaságát, a mikéntjét, a hogyanját, feszegeti a
gazdasággal/kereskedelemmel kapcsolatos kérdéseket is, illetve a
valláshoz is minduntalan visszatér. Korokon át egymással szembe helyezi
ezeket a fogalmakat, valamikor a politikában látják a világbéke
megoldását, valamikor a gazdaságban (kinél van a nagyobb gazdasági
hatalom), valamikor pedig a vallásban mutatkozik meg a kulcs.
Tulajdonképpen a múltbeli történelmi eseményeket látjuk viszont a
lapokon, csak a jövőben. A történelem ugye megismétli önmagát.
Miért olvasd el? Nem véletlenül ismeri még az is Asimov nevét, aki még egy könyvet sem olvasott tőle. Nagyot alkotott ez nem vitás. Szerintem kötelezően bepótolandó darab annak, aki még nem olvasta el.
Miért ne olvasd el? Ha
nagyon-nagyon távol áll tőled a sci-fi műfaja, szerintem nem jut eleve
eszedbe, hogy belekezdj, de még akkor is megér egy próbát, velem nagyon
megszerettette a műfajt, eddig csak a filmekért rajongtam.
___________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Karakterek: 6/5 pontból
Kedvenc: Hari Seldon, Hober Mallow, Salvor Hardin
Tetszett: MINDEN!
Nem tetszett: ilyen nincs!
Kiadás: több kiadást ért meg (a legújabb kiadás: Agave!), én ezt olvastam: Kozmosz Könyvek, Budapest, 1982
Oldalszám: 268 oldal
___________________________________________________________________________________
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése